1 Corinthians 15
1 Ismertetem veletek testvérek az örömhírt (evangéliumot), amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, amelyben állótok is,
2 amely által üdvözültök is, ha megtartjátok úgy amint hirdettem nektek, hacsak nem látszatra lettetek hívőkké,
3 mert azt adtam át nektek először, amit magam is kaptam: hogy Krisztus meghalt a vétkeinkért az írások szerint,
4 és hogy eltemették, és hogy életre kelt harmadnapon az írások szerint,
5 és hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek,
6 azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül legtöbben életben maradtak mostanáig, de néhányan elhunytak,
7 azután megjelent Jakabnak, azután az összes apostoloknak,
8 minden apostol közül pedig utoljára mint egy idétlennek (torzszülöttnek) megjelent nekem is,
9 mert én vagyok a legkisebb az apostolok közül, aki nem vagyok elég alkalmas arra sem, hogy apostolnak hívjanak, mivelhogy üldöztem az Isten (kihívott) gyülekezetét (az eklézsiát),
10 de Isten kegyelme számára vagyok az, ami vagyok, és belém árasztott kegyelme nem lett eredménytelen (tartalom nélküli, üres), hanem mindnyájunkat felülmúlóan többet fáradoztam, de nem én, hanem az Isten velem lévő kegyelnie,
11 tehát akár én, akár ők: így hirdetjük (hírnöklünk) és így lettetek hívőkké.
12 Ha pedig Krisztust hirdetjük, hogy a halottak közül életre kelt, hogyan mondhatják közületek egyesek, hogy halottak feltámadása nincs?
13 de ha nincs halottak feltámadása, Krisztus sem kelt életre,
14 ha pedig Krisztus nem kelt életre, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hithűségetek is,
15 sőt Isten hazug tanúbizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy Isten ellen tanúskodtunk, hogy életre keltette Krisztust, akit nem keltett életre, ha a halottak csakugyan nem kelnek életre,
16 mert ha a halottak nem kelnek életre, akkor Krisztus sem kelt életre,
17 ha pedig Krisztus nem kelt életre, hiábavaló a ti hithűségetek is, még bűneitekben vagytok,
18 akkor azok is, akik Krisztusban elhunytak, elvesztek,
19 ha csak ebben az életben reménykedünk (elváróan) Krisztusban, szánalmasabbak vagyunk minden embernél.
20 De Krisztus életrekelt a halottak közül, zsengeként az elhunytak közül,
21 mivel ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is,
22 mert ahogyan Ádámban mindenki meghal, úgy a Krisztusban mindenki megelevenedik.
23 mégpedig mindenki, amikor sorra kerül (a maga rendjében): a zsenge Krisztus, azután akik Krisztuséi az Ő eljövetelekor,
24 azután a vég(cél), amikor átadja a királyságot az Istennek és Atyának, amikor eltöröl (félretesz) minden vezetőséget és minden fennhatóságot és hatalmat,
25 mert addig kell királyként uralkodnia, míg az ellenségeit mind lábai alá veti,
26 utolsó ellenségként eltöröltetik (félretétetik) a halál,
27 mert Ő mindeneket lábai alá vetett, amikor pedig azt mondja, hogy mindent alá vetett, nyilvánvaló, hogy Azt kivéve, Aki neki a mindenséget alávetette,
28 amikor pedig alávetett neki mindeneket, akkor maga a Fiú is aláveti magát Annak, Aki neki a mindenséget alávetette, hogy az Isten legyen minden mindenben,
29 mert ugyan mit tesznek azok, akik a halottakért merítkeznek be? ha a halottak nem kelnek életre, miért merítkeznek be a halottakért?
30 mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden órában?
31 naponként halálos veszélyben forgok, ami olyan igaz testvérek, mint az, hogy dicsekvésem vagytok a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban,
32 ha csak emberi módon viaskodtam a vadállatokkal Efézusban, mit használ ez nekem? ha a halottak nem kelnek életre, akkor együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk,
33 nehogy tévelyegjetek! elrontják a jó erkölcsöt a rossz társalgások (beszélgetések).
34 Józanodjatok ki az igazságnak megfelelően, és ne vétkezzetek, mert némelyeknek nincsen Isten-ismeretük, azért szólok, hogy megszégyenüljetek!
35 de mondhatná valaki: hogyan kelnek életre a halottak? milyen testben jönnek elő?
36 Balga, amit te elvetsz az nem kel életre, míg meg nem hal
37 és amit elvetsz, nem a leendő testet veted el, hanem a csupasz magot: például búzáét vagy valami egyébét,
38 az Isten pedig testet ad annak, amint akarja és minden egyes magnak saját testét,
39 nem minden (hús)test ugyanaz a (hús)test, hanem más az embereké, más pedig a barmok (hús)teste, más pedig a madarak (hús)teste, más pedig a halaké,
40 és vannak égi [égen (túl) levő] testek, és földi (földön levő) testek, de más az égenlevők dicsősége, és más a földönlevőké.
41 Más a nap ragyogása (dicsősége) és más a hold fényessége (dicsősége) és más a csillagok tündöklése (dicsősége), mert az egyik csillag különbözik a másiktól fényességben (dicsőségben),
42 így van a halottaknak a feltámadásával is, elvetik romlásban, életre kel romlatlanságban,
43 elvetik dicstelenségben (gyalázatban), életre kel dicsőségben, elvetik erőtlenségben, életre kel (ható)erőben (hatalomban),
44 elvetik a lelki testet, életre kel a szellemi test. Ha van lelki test, van szellemi is.
45 így van megírva is: lett az első ember, Ádám, élőlélekké, az utolsó Ádám megelevenítő Szellemmé,
46 de nem a szellemi az első, hanem a lelki, azután a szellemi,
47 az első ember földből, porból való, a második ember égből (való),
48 amilyen a porból való, olyanok lettek a porból valók is, és amilyen az égen levő (égi), olyanok az égenlevők (égiek) is
49 és ahogy viseltük (hordoztuk) a földinek a képmását, viselni (hordozni) fogjuk az éginek a képmását is,
50 ezt pedig mondom (állítom) testvérek, hogy (hús)test és vér Isten Királyságát nem nyerheti sorsrészül, sem a romlandóság a romolhatatlanságot nem nyerheti sorsrészül.
51 Lám, titkot mondok nektek: mindnyájan nem hunyunk el, de mindnyájan elváltozunk (mássá leszünk),
52 hirtelen (osztatlan időben) egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra, mert harsona szólal meg és a halottak életre kelnek romolhatatlanságban, és mi elváltozunk (mássá leszünk),
53 mert ennek a romlandónak fel kell öltöznie a romolhatatlanságot és e halandónak a halhatatlanságot,
54 amikor pedig ez a romlandó magára ölti a romolhatatlanságot és ez a halandó felöltözik halhatatlanságba, akkor bekövetkezik (beteljesül) az Ige, amely meg van írva:
55 Elnyelte a halált végleg (győzelembe)! hol van halál a győzelmed? hol van halál a tövised?
56 a halál tövise pedig a bűn, a bűn hatóereje a törvény,
57 de Istené a kegyelem. Aki adja nekünk a győzelmet, a mi Urunk Jézus Krisztus által,
58 azért szeretett testvéreim, szilárdak legyetek, mozdíthatatlanok (kitartók) bővölködjetek (tegyetek minél többet) az Úr munkájában, tudva, hogy a ti fáradozástok nem hiábavaló (tartalmatlan) az Úrban,